2013. március 17., vasárnap
A31 architects, Art Warehouse, Boeotia, Greece, 2010
Az
épületet egy Alexandros Liapis nevű művésznek tervezte az A31 architects. Olajbogyó,
oleander és cédrusfák között bújik meg a kiállítótérrel egybekötött műhely
Boaotiában, Görögországban.
Az
épület harmonikusan illeszkedik a környezetéhez, É-D-i fekvésű, felülnézetében
3 részre osztható. A Déli részen, ahol a bejárat is található, van a
kiállítótér, az Északi részen az alkotó műhelye, a tetőtérben pedig egyfajta
raktárfunkció helyezkedik el.
A
falnyílások a nap járásának megfelelően vannak kialakítva. A déli fal teljes
üvegfelülete lehetővé teszi, hogy nappal beengedje a természetes fényt, éjszaka pedig lehetőséget nyújt
az arra járók számára, hogy a kiállítást megtekintsék.
Az
épület megformálása egyszerű és letisztult, a látogató figyelmét nem vonja el a
tartalomról, kiállításról. Az épület attól lesz nagyszerű, hogy nem csak helyet
biztosít az alkotónak, hogy dolgozhasson, hanem be is mutathatja alkotásait.
2013. március 11., hétfő
2013. március 10., vasárnap
Mariá Castelló Martínez, Home office, Es Pujol de' sera Formentera, Spain, 2011
Es Pujol de s’Era comprises 33,022 square metres of wheat and barley fields, a small wood
of common and Phoenician juniper and rosemary, and dry‐stone walls on a
practically flat topography. The intervention seeks refuge among the
existing vegetation and a fragment of dry‐stone wall. These two
conditions draw out the dimensions, the orientation and the height of a
construction of austere geometry that bears some relation to the
architectural tradition of Formentera.
The north‐south orientation of the proposal generates a duality.
The volume is defined by an envelope of rendered thermo‐clay masonry and reinforced concrete.The envelope containing the programme (12×12 m) extends in the two main
directions, generating spaces of transition that are vital in these
latitudes.
On the north side there is a small architecture studio, repeated on the
south side in the form of a space of identical dimensions, designed as a
small dwelling‐refuge for a couple.
.jpg)
2013. március 6., szerda
2013. március 4., hétfő
2013. március 3., vasárnap
Artist’s Colony Market, Atelier Architects , 2010
"Számunkra a piac városi térként értelmezhető. A piac városok létrejöttét határozza meg, kitágított tereket, városi hálózatokat. Olyan piacot terveztünk, mely közösséget szervez, véletlenszerűséget, ugyanakkor logikát és struktúrát tükröz egyszerre, átmenetileg maradandó.
Tervünk voltaképpen egy városi művésztelep, egy beköltöző struktúra. A művészi/ iparművészeti közösségekből formálódó piac betelepül üres építési telkekre, rozsdazónákba, elhanyagolt vagy elhagyott városi terekre; kitelepül parkolókba, üres utcákba. Bazárként, karavánként mozog. A terület rehabilitációs eszközként használható. Öt típusú utazóládát használtunk asszociációs alapegységként: utal a kereskedelemre, árucserére, másrészt az utazás klasszikus minőségét idézi fel. Az egyes „utazóládák” a szükséges funkció szerint berendezhetőek, elforgathatóak, átfordíthatóak, tükrözhetőek, így bármilyen helyszínre adoptálható a rendszer."
http://atelierarchitects.hu/hu/munkak/haz/market
Marc Barani, Ateliers Pedagogiques, Mouans-Sartoux, France, 1998
http://www.mimoa.eu/projects/France/Mouans-Sartoux/Atelier%20Pedagogique
http://regisroudil.blogspot.hu/2008/02/les-ateliers-pdagogiques-de-mouans.html
http://www.detail.de/inspiration/jugendateliers-in-mouans-sartoux-100665.html
http://www.grenoble.archi.fr/pdf/etudes/test2006.pdf
Herzog & de Meuron, Studio Rémy Zaugg, Mulhouse, France, 1995-1996
http://www.herzogdemeuron.com/index/projects/complete-works/126-150/133-studio-remy-zaugg.html
http://artearquitecturaydiseno.blogspot.hu/2011/04/tres-visiones-sobre-el-atelier-remy.html
D.I.G Architects, Model Factory F, Nagoya, Japan, 2010
http://www.archdaily.com/279112/model-factory-f-d-i-g-architects/
LAVA - Berchtesgaden Youth Hostel, Berchtesgaden, Germany, 2011
http://www.archdaily.com/183790/berchtesgaden-youth-hostel-lava/
Közösségi Ház a Mátyás téren
A „Kesztyűgyár” Közösségi Ház, Budapest egyik legszegényebb negyedének fő terén, a Mátyás téren áll. A főváros nyolcadik kerületében található Magdolna Negyedben 12000-en élnek. A negyed minden társadalmi, gazdasági mutatójában messze alulmúlja a fővárosi átlagot. Nagyon magas az általános iskolát el nem végzettek aránya, magas a munkanélküliség, és sokan tartoznak a kimondottan szegény népcsoportba. Súlyos problémát jelent a területen a kábítószer-használat és terjesztés, és magas a bűncselekmények száma is az utcákon. A negyed lakásainak 40%-ban nincs fürdőszoba-vécé. A rendszer változott az országban, de ezt a negyedet mindenki elfelejtette. Az emberek egyre kiúttalanabb helyzetbe kerültek.
2005-ben a Józsefvárosi Önkormányzat és a Rév8 Zrt. elindította a Magdolna Negyed Programot, melynek célja: megállítani a további romlást, megszűntetni a családokban felhalmozódott és generációkon keresztül öröklődött hátrányokat, megakadályozni a társadalomból való kirekesztettség és a szegénység újratermelődését. A negyedben élők aktív részvételével bonyolított programok hozzá tudják segíteni az embereket, hogy vállalható és felemelkedésüket szolgáló életstratégiákat alakítsanak ki. A megvalósítás legfontosabb elemei: az itt élők bevonásával megvalósuló bérház és közterület megújítás, a közösségi házépítés és működtetés.
A rendszerváltozás után először 2002-ben újították meg a Mátyás teret, de ez nem hozta meg az áttörést a tér használatában. A növényzet és a játszóeszközök állapota hamar leromlott, kisgyermekes családok, nyugalomra vágyók elkerülték, jóformán már csak az átlós utakon volt forgalom. Megindult a gondolkodás, hogy a Mátyás tér hagyományai és jelene közötti feszültséget hogyan lehetne oldani. Hogyan lehet elérni azt, hogy az emberek szeressék és használják a teret? A Magdolna Negyed program keretében a tér továbbfejlesztése 2005 októberében indult meg, amikor 2006 tavaszáig több fórumon ismertettük meg a környéken élőket javaslatainkkal. Egyúttal megismertük igényeiket, megtudtuk a véleményüket a tér jövőjéről. A megismerésben az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársai voltak segítségünkre, majd a tervezési szakaszban bekapcsolódtak a Corvinus Egyetem oktatói és hallgatói is.
A tervek a lakókkal folytatott többszöri viták során jutottak el a végső állapotba. Az egyetemi kollégák egyik legérdekesebb ötlete és számunkra a kivitelezés egyik legmaradandóbb színfoltja az a közös munka volt, melynek során az Erdélyi utcai általános iskola diákjai, civilek, és egyetemisták újrahasznosított műanyag palackokból ülődombokat készítettek és helyeztek el a téren. Két részletben készült el a tér végleges alakja, és ebben részt vettek a lakók, civilek és az önkormányzat képviselői is. De a tér megújulása még nem fejeződik be ezekkel a munkákkal, mert a megújult park és a közösségi ház között gyalogos felületek kialakítására kerül majd sor.
A program másik, a térhez kapcsolódó eleme az üresen álló egykori kesztyűgyár átalakításával megszülető komplexum, amely teret ad alternatív kulturális és oktatási programoknak, közösségi helyet, kulturált környezetet biztosít a környéken élők számára. Amikor a Rév8 munkatársai rátalálták a 19. század végi gyárépületre rögtön érezték, hogy ez a hely lehet a negyed új központja. A rendszerváltás előtt előbb lakóház, majd cipész szövetkezet volt az épületben. Amikor megleltük, talán az utolsó pillanatban, a nagy része már üres volt és csak két család élt benne. A nagykapus, családi ház karakterű utcai homlokzat egy fantasztikus udvart és egy belső ipari épületszárnyat rejtett.
A legfontosabb feladatunk a „Kesztyűgyár” tereinek újraértelmezése volt: az együttest alkalmassá tenni arra, hogy szemérmesen, nem tolakodón becsábítsa a negyed lakóit – fiatalokat, öregeket egyaránt. A bevezetés lépésről lépésre történik a Mátyás-térről az udvaron keresztül az épület belső tereibe. A közösségi ház – mint új funkció – megszerettetése és befogadtatása amúgy is nehéz feladat. A ház egyszerre kíván nyitott lenni az itt élők számára, meggyőzve az embereket a szolgáltatások fontosságára, érdekességére, és egyszerre kívánja kijelölni a közösségi tevékenységek kereteit-határait is. Egy tolakodó intézmény hamar áldozatává válhat a kontrol nélküli utcai mozgalmaknak, ezért a térszervezés nem akar erőszakosan rányomulni az itt élőkre, fokozatosan szeretné a bizalmat felépíteni.
A „Kesztyűgyár” tervezési programja összetett, például itt kap elhelyezést a Rév8 Magdolna Negyeddel foglalkozó egysége, itt dolgozik majd egy ifjúsági tanácsadó iroda, és az épület udvar felőli nagy terei adnak otthont a klasszikus közösségi ház funkciónak. A ház szinte erre a programra született. Az utcai szárnyban közvetlen bejárattal kerültek kialakításra a Rév8-as irodák, az udvarból mely egész nap nyitott kapuval kapcsolódik a Mátyás térhez, lehet intimen megközelíteni a tanácsadó irodát. Az udvar jelenti ugyanakkor a közösségi ház igazi előterét is.
Az épület megőrzésre kerülő tereit letisztítottuk, megigazítottuk a tartószerkezeteket, a tetőt, és kialakítottuk a legszükségesebb kiszolgáló egységeket, és új nyílászárókat helyeztünk a nyílásokba. Ami valójában új a házban, az a két lépcsőház, melyek összefűzik a tereket. Ez a két lépcsőház jelöli ki építészeti megformálásával, felületeinek kialakításával az épület szimbolikus helyét a negyedben. A belső terekben alkalmazott színekkel, a festett nyers beton felületekkel, a helyreállított, lazúrosan festett vakolt felületekkel akartunk egyszerű, természetes és mégis kemény tereket képezni. Az üvegfelületeket nyomatokkal díszítettük, melyek a szomszédos iskolában tanító cigány festőnő képeinek felhasználásával készültek.
A megőrzés és újraélesztés kettőssége dominált az új külső homlokzat kialakításnál is. A megtartott eredeti nyílásokat helyenként beszűkítettük, helyenként kiegészítettük. Az egész utcai homlokzat vékony, tükör sima beton burkolatot kapott. Az épület új köntösének kemény kihívásoknak kell majd megfelelnie. Az épület tervezése során az igazi inspirációt a környék múltbeli és jövőbeli sorsa közötti feszültség adta számunkra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)