Az
épületet egy Alexandros Liapis nevű művésznek tervezte az A31 architects. Olajbogyó,
oleander és cédrusfák között bújik meg a kiállítótérrel egybekötött műhely
Boaotiában, Görögországban.
Az
épület harmonikusan illeszkedik a környezetéhez, É-D-i fekvésű, felülnézetében
3 részre osztható. A Déli részen, ahol a bejárat is található, van a
kiállítótér, az Északi részen az alkotó műhelye, a tetőtérben pedig egyfajta
raktárfunkció helyezkedik el.
A
falnyílások a nap járásának megfelelően vannak kialakítva. A déli fal teljes
üvegfelülete lehetővé teszi, hogy nappal beengedje a természetes fényt, éjszaka pedig lehetőséget nyújt
az arra járók számára, hogy a kiállítást megtekintsék.
Az
épület megformálása egyszerű és letisztult, a látogató figyelmét nem vonja el a
tartalomról, kiállításról. Az épület attól lesz nagyszerű, hogy nem csak helyet
biztosít az alkotónak, hogy dolgozhasson, hanem be is mutathatja alkotásait.
A „Kesztyűgyár” Közösségi Ház, Budapest egyik legszegényebb negyedének fő terén, a Mátyás téren áll. A főváros nyolcadik kerületében található Magdolna Negyedben 12000-en élnek. A negyed minden társadalmi, gazdasági mutatójában messze alulmúlja a fővárosi átlagot. Nagyon magas az általános iskolát el nem végzettek aránya, magas a munkanélküliség, és sokan tartoznak a kimondottan szegény népcsoportba. Súlyos problémát jelent a területen a kábítószer-használat és terjesztés, és magas a bűncselekmények száma is az utcákon. A negyed lakásainak 40%-ban nincs fürdőszoba-vécé. A rendszer változott az országban, de ezt a negyedet mindenki elfelejtette. Az emberek egyre kiúttalanabb helyzetbe kerültek.
2005-ben a Józsefvárosi Önkormányzat és a Rév8 Zrt. elindította a Magdolna Negyed Programot, melynek célja: megállítani a további romlást, megszűntetni a családokban felhalmozódott és generációkon keresztül öröklődött hátrányokat, megakadályozni a társadalomból való kirekesztettség és a szegénység újratermelődését. A negyedben élők aktív részvételével bonyolított programok hozzá tudják segíteni az embereket, hogy vállalható és felemelkedésüket szolgáló életstratégiákat alakítsanak ki. A megvalósítás legfontosabb elemei: az itt élők bevonásával megvalósuló bérház és közterület megújítás, a közösségi házépítés és működtetés.
légifotó, RÉV8 archív
Eredeti állapot, RÉV8 archív
Eredeti állapot, RÉV8 archív
A rendszerváltozás után először 2002-ben újították meg a Mátyás teret, de ez nem hozta meg az áttörést a tér használatában. A növényzet és a játszóeszközök állapota hamar leromlott, kisgyermekes családok, nyugalomra vágyók elkerülték, jóformán már csak az átlós utakon volt forgalom. Megindult a gondolkodás, hogy a Mátyás tér hagyományai és jelene közötti feszültséget hogyan lehetne oldani. Hogyan lehet elérni azt, hogy az emberek szeressék és használják a teret? A Magdolna Negyed program keretében a tér továbbfejlesztése 2005 októberében indult meg, amikor 2006 tavaszáig több fórumon ismertettük meg a környéken élőket javaslatainkkal. Egyúttal megismertük igényeiket, megtudtuk a véleményüket a tér jövőjéről. A megismerésben az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársai voltak segítségünkre, majd a tervezési szakaszban bekapcsolódtak a Corvinus Egyetem oktatói és hallgatói is.
utcai homlokzat, fotó: Bujnovszky Tamás
A tervek a lakókkal folytatott többszöri viták során jutottak el a végső állapotba. Az egyetemi kollégák egyik legérdekesebb ötlete és számunkra a kivitelezés egyik legmaradandóbb színfoltja az a közös munka volt, melynek során az Erdélyi utcai általános iskola diákjai, civilek, és egyetemisták újrahasznosított műanyag palackokból ülődombokat készítettek és helyeztek el a téren. Két részletben készült el a tér végleges alakja, és ebben részt vettek a lakók, civilek és az önkormányzat képviselői is. De a tér megújulása még nem fejeződik be ezekkel a munkákkal, mert a megújult park és a közösségi ház között gyalogos felületek kialakítására kerül majd sor.
utcai homlokzat részlet, fotó: Bujnovszky Tamás
udvari homlokzat, fotó: Bujnovszky Tamás
Kesztyűgyár - udvari homlokzat, fotó: Bujnovszky Tamás
A program másik, a térhez kapcsolódó eleme az üresen álló egykori kesztyűgyár átalakításával megszülető komplexum, amely teret ad alternatív kulturális és oktatási programoknak, közösségi helyet, kulturált környezetet biztosít a környéken élők számára. Amikor a Rév8 munkatársai rátalálták a 19. század végi gyárépületre rögtön érezték, hogy ez a hely lehet a negyed új központja. A rendszerváltás előtt előbb lakóház, majd cipész szövetkezet volt az épületben. Amikor megleltük, talán az utolsó pillanatban, a nagy része már üres volt és csak két család élt benne. A nagykapus, családi ház karakterű utcai homlokzat egy fantasztikus udvart és egy belső ipari épületszárnyat rejtett.
zöld lépcső, fotó: Bujnovszky Tamás
zöld lépcső, fotó: Bujnovszky Tamás
A legfontosabb feladatunk a „Kesztyűgyár” tereinek újraértelmezése volt: az együttest alkalmassá tenni arra, hogy szemérmesen, nem tolakodón becsábítsa a negyed lakóit – fiatalokat, öregeket egyaránt. A bevezetés lépésről lépésre történik a Mátyás-térről az udvaron keresztül az épület belső tereibe. A közösségi ház – mint új funkció – megszerettetése és befogadtatása amúgy is nehéz feladat. A ház egyszerre kíván nyitott lenni az itt élők számára, meggyőzve az embereket a szolgáltatások fontosságára, érdekességére, és egyszerre kívánja kijelölni a közösségi tevékenységek kereteit-határait is. Egy tolakodó intézmény hamar áldozatává válhat a kontrol nélküli utcai mozgalmaknak, ezért a térszervezés nem akar erőszakosan rányomulni az itt élőkre, fokozatosan szeretné a bizalmat felépíteni.
piros lépcső, fotó: Bujnovszky Tamás
nagyterem, fotó: Bujnovszky Tamás
rétegek, fotó: Bujnovszky Tamás
A „Kesztyűgyár” tervezési programja összetett, például itt kap elhelyezést a Rév8 Magdolna Negyeddel foglalkozó egysége, itt dolgozik majd egy ifjúsági tanácsadó iroda, és az épület udvar felőli nagy terei adnak otthont a klasszikus közösségi ház funkciónak. A ház szinte erre a programra született. Az utcai szárnyban közvetlen bejárattal kerültek kialakításra a Rév8-as irodák, az udvarból mely egész nap nyitott kapuval kapcsolódik a Mátyás térhez, lehet intimen megközelíteni a tanácsadó irodát. Az udvar jelenti ugyanakkor a közösségi ház igazi előterét is.
fogadótér, fotó: Bujnovszky Tamás
Az épület megőrzésre kerülő tereit letisztítottuk, megigazítottuk a tartószerkezeteket, a tetőt, és kialakítottuk a legszükségesebb kiszolgáló egységeket, és új nyílászárókat helyeztünk a nyílásokba. Ami valójában új a házban, az a két lépcsőház, melyek összefűzik a tereket. Ez a két lépcsőház jelöli ki építészeti megformálásával, felületeinek kialakításával az épület szimbolikus helyét a negyedben. A belső terekben alkalmazott színekkel, a festett nyers beton felületekkel, a helyreállított, lazúrosan festett vakolt felületekkel akartunk egyszerű, természetes és mégis kemény tereket képezni. Az üvegfelületeket nyomatokkal díszítettük, melyek a szomszédos iskolában tanító cigány festőnő képeinek felhasználásával készültek.
A megőrzés és újraélesztés kettőssége dominált az új külső homlokzat kialakításnál is. A megtartott eredeti nyílásokat helyenként beszűkítettük, helyenként kiegészítettük. Az egész utcai homlokzat vékony, tükör sima beton burkolatot kapott. Az épület új köntösének kemény kihívásoknak kell majd megfelelnie. Az épület tervezése során az igazi inspirációt a környék múltbeli és jövőbeli sorsa közötti feszültség adta számunkra.
The elected representatives of Pornic County had expressed their passionate commitment to regional traditions, immediately excluding any architectural shapes which would not follow traditional volumes and templates from the Retz region: gable roof, tile roofing, etc. Because the Project was to enroll in a Business Park already connoted by previous constructions (hospital, police, and office buildings) that had all subscribed to this rule, we chose to propose a contextual and courteous project in relation to the place and its history. Therefore we got interested in what the tradition of the Retz County could reveal, and thus feed our imagination.
The structured design of the façade alternates solids and voids. It participates in the control of sun exposure as much as it rhythms and composes a permanent animation of light and shade over the course of the sun. The cladding, that extends to a “protective fifth façade”, guarantee of relaxing and reassuring design, helped us mixing, with homogeneity, Tradition and ModernityWe have developed our project reinterpreting the local salt warehouses shapes, the “Salorges” common in this part of the Atlantic coast from the Guérande peninsula to the Vendée region: long buildings, simply made; out of (and cladded with) timber. Thus we have combined two simple volumes, following the shapes of traditional buildings in the area. Wood skin, protective, is here sophisticated. It meets the requirements of an environmental and sustainable approach. A thick skin provides the necessary insulation of the building, the concrete structure assuring thermal inertia.
Abstrakte Kuben – Künstlerateliers auf Fogo Island
Innen strahlend weiß, außen mit dunklem Holz verkleidet: Wie ein geometrisch zugeschnittener Findling ruht das »Long Studio« als eines von sechs Ateliers zwischen den Felsformationen der kleinen Insel Fogo vor der Küste Neufundlands. Ungestörtes, kreatives Arbeiten sollte in dieser kargen Küstenlandschaft kein Problem sein.
Architekten: Saunders Architecture, Bergen, Norwegen Bauherr: Shorefast Foundation and the Fogo Island Arts Corporation Ort: Fogo Island, Neufundland, Kanada
The Long Studio, Foto: Bent René Synnevå
Die kleine Insel Fogo liegt rund zwanzig Kilometer von der Küste Neufundlands entfernt. Seit Kurzem versetzen dort sechs abstrakte, schwarz-weiße Kuben die Besucher in Staunen. Die Ateliers sollen kulturelle und wirtschaftliche Anreize auf der Insel schaffen, ohne deren sensibles Ökosystem zu beeinträchtigen. Ausländische und ortsansässige Künstler können in den entlegenen Bauten ungestört inmitten der rauen Fels- und Moorlandschaft arbeiten, während sie in traditionellen Häusern innerhalb der Ortschaften wohnen, die im Rahmen des Projekts saniert wurden. Die autonomen Ateliers verfügen über Solar- oder Photovoltaikpaneele, Feuerstelle, Zisterne und Komposttoilette.
Grafik: Saunders Architecture
Bereits im Juni 2010 wurde das Long Studio, eine knapp 30 Meter lange und 5,5 Meter breite, leicht verzerrte Box eröffnet. Am westlichen Ende fest im Boden verankert, am östlichen Ende auf einer Reihe von Pfählen aufgesetzt, scheint der schwarze Kubus in Richtung Meer zu schweben. Dem in Kanada geborenen Architekt Todd Saunders ist die karge Landschaft der Insel vertraut. Seine Entwürfe fügen sich perfekt in die Umgebung ein. Mit seinen geometrischen Baukörpern gelingt eine Symbiose zwischen Kunst und Natur.
Wie bei lokalen Fischerhäusern: das Atelier ruht auf mehreren Pfeilern, Foto: Bent René Synnevå
Foto: Bent René Synnevå
Lageplan Long Studio, Grafik: Saunders Architecture
Grundriss Long Studio, Grafik: Saunders Architecture
Schnitt Long Studio, Grafik: Saunders Architecture
Foto: Bent René Synnevå
Foto: Bent René Synnevå
Das Atelier besteht aus drei Zonen: Eine überdachte "Veranda" markiert den Eingang zum Studio und dient als Schutz vor Wind und Regen. Ein "Ausschnitt" im mittleren Bereich bildet eine Terrasse und öffnet das Studio für die langen Sommertage auf der Insel Fogo. Am Ende des Ateliers bildet eine geschlossene, trapezförmige Box einen isolierten Arbeitsbereich und bietet dem Bewohner Schutz und Einsamkeit. Der Innenraum des Ateliers wird dank der großen Fenster mit Tageslicht durchflutet. Dadurch wird der Bedarf an elektrischer Beleuchtung deutlich reduziert.
